10. A karjaidban otthon érzem magam

Azt nem tudom felfogni,hogy ha Alíznak el tudja mondani,nekem miért nem?Áhh,nem érdekel Barbi,az viszont annál inkább,hogy megcsörrent a telefonom.De nem a szokásos Nirvana-Smells Like Teen Spirit,hanem valami teljesen más.És a hívó: Szivem.
-Halló?
-Helló!Át tudsz jönni?
-Ki az?
-Hát a szivecskéd.
Neee!Ez a huncut nevetés a sor végén nem lehet más csak.. "a szivecském".
-Miért menjek át?
-Leckét áthozni..persze csak a rutin kedvéért,valójában csak látni akarlak.
-Oh....
-El ne olvadj addig!Jöhetsz bármikor.
-Oké,de lenne egy kérdésem.
-Na?
-Mi ez a csengőhang?
- 3 Doors Down-Your Arms Feel Like Home,szép szám.
-Igen,nekem is tetszik,de a Nirvana akkor is...
-Csak magamra raktam ezt,nyugi.
-Ja,oké.Akkorrrrrrrrrr indulok.
-Várlak.
Máris jobb a kedvem.Meghallgattam a számot,mostantól van egy különleges Ádi-számom.
Odaértem,az anyukája nyitott ajtót,úgy tűnt,mintha örülne nekem.Hát,én is örültem,hogy náluk vagyok.
Felmentem a szobájába és....már értem,hogy miért nem jött suliba.
-Mi a...Mi történt a bordáddal? És hogyan?Mikor?Miért?Hol? És és és...
-Vegyél szépen levegőt és ülj le.Csak megrepedt a csont,nem törött el,de azért fáj.
-....
-Ne vágj már ilyen rémült arcot!Jól vagyok.És ha mosolyogsz,még ennél is jobban leszek.
Erre nem lehet válaszolni,csak..
-Hmm,lehet ez jobban esett,mint egy mosoly.
-Csak lehet?
-Nem,száz százalék.
És akkor elcsattant még egy :)