1. kezdet

   Szép az élet.Mindig is csodáltam,ahogy a napok váltakoznak,s néhányan fel sem tudják fogni,mennyire gyorsan múlik az idő,miközben a buta kis ügyeikre koncentrálnak.Én is így voltam ezzel...
   Kovács Barbara a suli legmenőbb,legszebb csaja,aki egyben a legjobb barátnőm is.Minden srác a lábai előtt hever,egy csettintésére már ugranak.De ez minket sosem zavart,kinevettük őket.Ő egy évvel idősebb nálam,ami azt jelenti,hogy hamarabb fejezi be az iskolát mint én,tehát egyszer elválnak útjaink,de ez minket sosem izgatott,a mi barátságunk erős alapokon nyugszik.
   Barbit már nem csak a gimin belül vették észre a pasik,a kerületben is sokan felfigyeltek a szépségére.Bár nem csak mások, ő maga is tudta,hogy gyönyörű,és ezzel nagyon profin vissza is tudott élni.
 Szeptember 10. Péntek- Éppen a szobámban feküdtem az ágyamon,zenét hallgattam,mire megcsörrent a telefonom.Barbi hívott.
-Nem fogod elhinni,hogy mi történt!!!Tudod,ma este lesz az a disco,amire már két hete készülök,de nem volt partnerem...idáig!!!
-Ki hívott el?
-Ádám!!!!!!Iiigen,AZ az Ádám!
-ÚÚÚÚÚÚRISTEEEEEEN!!!!!
És akkor vagy tíz percen keresztül sikítoztunk,mivel...oh,ezt még nem említettem.
Szűcs Ádám a sulink legédibb,leglegleg....tehát az álompasi.Kosaras,közepes tanuló,gitározik,dobol,kék szemű,rövid feketés-barnás hajú,izmos....Igaz,Barbi a legjobb barátnőm,de sosem mondtam el neki,hogy már két éve szeretem a srácot.Bár,úgysincs nála esélyem,tök mindegy.A lényeg,hogy Ádi elhívta őt discoba,majd együtt bandáznak a haverjaikkal,de a hívás végén valami nem megszokott is felmerült...
-...szóval olyan kilenc felé indulunk.
-Remek,mit veszünk fel?
-Veszünk?...Te is akarsz jönni?
-Hát...mindvégig az volt a terv,hogy együtt megyünk,nem?
-Jó,de basszus,elhívott a suli legmenőbb pasija!Szeretnék kettesben lenni vele,ha nem gond.
-De a haverjai is ott lesznek,úgysem lesztek kettesben,de oké,akkor nem megyek.
-Bocsiii,majd máskor együtt megyünk,ígérem!
-Ja,jó bulizást,szia!
-Páááá!
Lerakta.Azt hittem ezt csak poénból mondta.Na mindegy,ha "kettesben" akar vele lenni...