17. szép reggel

Október 8. Péntek-Barbival egész héten nem beszéltem.Alíz látta,hogy nem vagyok most valami nagy társaság,ezért inkább az előbb említett személlyel traccsolt.Ő legalább telejsen vidám volt,ami érthető,hiszen velem ellentétben  élvezi a barátjával töltött napjait.Mindegy...
Estére azért áthívtam Alicet a Csodaországba... hülye vicc.Na,de a lényeg,hogy nem jött,mivel Barbival meg Ádival mentek valahova.Tehát kezdetét veszi a péntek éjjeli Agymenők nézés egyedül hajnali kettőig.Minimum.
Október 11. Hétfő-A hétvégém unalmasan telt,de összeszedtem magam,a közösségi élet hivatalosan is visszafogadhat.A suli előtt megláttam Alízt,aki épp a "szerelmesekkel" beszélgetett.Mikor ő is megpillantott engem,felém kezdett futni,majd szokásához hívően *ugróölelést mutatott be.Szeretem mikor megugróölel.Van egyáltalán ilyen szó?
-Szzzziiiiaaaa Dóóórikaaaaaa!!!!
-Jó reggelt!Látom elemedben vagy,de rendesen.
-Ne nevess már ki!Csak nagyszerű kedvem van.
-Merthogy?
-Mert itt vagy és látni,hogy nem vagy szomorú.
-Hát,hozzá kell szoknom.
-Én nem tenném...
-Miért?
-Csak úgy.
-Kérlek ne csináld ezt!Nem szeretem ha elkezdesz valamit,aztán nem fejezed be.
-Oké,majd suli után átugrom és dumálunk.
-Rendben.Na,menj vissza a galambocskáidhoz,még hiányérzetük lesz.
-Előbb odanéztem.Annyit mondok,hogy feltalálták magukat,de szerintem te is látod.
-Hagyjuk,feljön a reggelim.

Minden óra végén egyre izgatottabb lettem Alíz befejezetlen mondatai miatt.Hogy érti,hogy nem kell annyira beletörődnöm a kapcsolatukba?Szakítani fognak?Ádi mégis engem szeret?Ez az egész csak egy álom és ha felébredek a valóságban ő a férjem?Jó,az elég mesebeli lenne.
Mikor az utolsó csengetés is megtörtént,hazamenni se engedtem drága titokzatos barátnőmet,felhívtam az anyukáját,hogy jön hozzám tanulni."Tanulni".

*ugróölelés-nekifutásból tárt karokkal rádugrik az illető,majd megölel.