-Talán te is egy picit,bár...nem is tudom.
-Ezt hogy érted?
-Nem hívtál,abszolút nem kerestél,nem tudtam mit higgyek.Bajban vagy,esetleg velem van bajod?Haragszol rám,ha igen miért?Ha nem, miért nem jelentkezel?Hiányoztál,mindvégig arra vártam,hogy gyere vissza...de nem jöttél.
Erre elmosolyodott.Látta, hogy egy kis könnycseppecske jön létre a szemem sarkánál,amit gondosan letörölt,majd megpuszilta a homlokomat,és...
Na igen,ezt képzeltem el a 10 másodpercnyi kínos csend helyett,amikor azt mondta,hiányoztam neki.De nem,nem így történt.Be kellett látnom,hogy ez nem egy romantikus vígjáték, és nem is egy dráma.Ez a nagyon ronda valóság.Nem volt semmi puszi,semmi könny,semmi nyálas duma,csak nevetés.Komolyan,egyszerűen kinevetett.
-Szóval hiányoztam,mi...Telefon?Skype?Posta?!Komolyan??!!Egy rohadt élet jelet nem adtál,még egy idióta képet sem küldtél a vasárnapi ebédedről,vagy valami buta előtte/utána fotót a bicepszedről!!
-Most mit vagy úgy oda?Jééééézusom,megyek inkább hozok pudingot.
-Ez meg milyen kifogás?Hozok egy...egy pudingot?Mi vagy te hat éves?
-*nevet*
-És még nevet is.Ez...ez...ahh
Amikor a nevető izmait már kellően megedzette,elindult a büfé felé.De még eszembe jutott valami.
-Ádi,gyere vissza!
-Na?
-Hol a csigakalácsom?
-Milyen csigaka...jaa.
-??? /nem mondogattam,hogy kérdőjelkérdőjelkérdőjel,hanem kérdően néztem rá...bááázony/
-Alíz nekem adta,azt mondta nézzelek meg,franc tudta,hogy azt is neked címezte.
-NNNNAAAAA MENJ A @&/*>#?:+"!% !!!!!
-Jó,hozok neked pudingot.
-De...és...a...ÁDÁM!!!
Szerintem meg se hallotta,de sebaj,csessz rá drágám,hogy reggel óta egy morzsa szem se jutott be a szervezetembe,te meg már felzabáltad a büfét.Tök fair,hogy nekem egy rohadt pudingot hozol,nem egy szendvicset vagy valami rendes kaját.
Szerencsémre volt nekem egy „őrangyalom”,aki az egész ebédemet elhozta.És még meleg is volt.Jó srác ez a Márk... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése