Október 14.Csütörtök-Kedden Ádi bejelentette,hogy elköltöznek.Tulajdonképpen rajtam kívül ezt már mindenki tudta.Barbi ezért vitt neki /búcsú/ajándékot,ezért ünnepelték annyira és ezért kapott a kosárcsapattól egy hatalmas tortát.
Viszont a keddi nap nem záródott le ennyivel.Megbetegedtem,ezért nem megyek suliba következő keddig.
Ez az egész úgy történt,hogy Ádit tovább faggattam egészen a buli utánig.Mikor már a gondnok kérte,hogy hagyjuk el a tornatermet,kénytelenek voltunk kijönni a tornateremből.Ádi állt,én a suli előtti padok egyikére ültem,ami persze jéghideg volt így belegondolva,de akkor a düh forróságát éreztem,ahogy szinte felemészti a testemet.
-Mégis hogy a fenébe gondoltad ezt?Világgá kürtölöd hogy elmész,de velem szinte csak az utolsó pillanatban közlöd?Mégis miféle barát vagy te?!
-Ilyen.
-De miért?Hogy pocsékul érezzem magam,amiért rosszul bántam veled?
-Nem,hanem hogy ne sajnálkozz a "mi lett volna,ha..." félék miatt.Mert semmi sem lett volna.Beleszerettem Barbiba,de tudtam,hogy barátoknak kellett volna maradnunk,mert ő sosem viszonozna semmit.De miért is beszélünk mi erről?
-Mert elmész,és mi van,ha sose látlak többé?
-Pont erre kértelek úgy fél perce.Ne rágd magad azon,hogy mi lenne,mi lett volna,vagy hogy mi miért volt így.Hagyd a fenébe a múltat.
-Oké,hagyjuk a fenébe,úgyis haza kell mennem mivel..fél kettő...FÉL KETTŐ VAN?
-Ja,szeretsz beszélni.
-Anyu kicsinál,tuti kinyír.Na jó éjt,vagy jó hajnalt,vagy amit akarsz.
És indultam hazafelé,aztán elkezdtem jobban szedni a lábamat,végül futottam.Hogy miért?Az út felénél elkezdett szakadni az eső.
Mikor hazaértem a düh elmúlt,és rájöttem,hogy teljesen átázott az összes ruhám,a hajam egy víz és fázom.Már akkor tudtam,hogy holnap ebből suli nem lesz.
És így is történt.
Szerda reggel azt gondoltam,hogy már sosem fogom látni Ádámot,ami amúgy igaz is lett volna...
Igaz történet alapján íródott.A nevek,helyszínek és az idő nem valós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése