23.búcsú

Délután háromra mondtam Alíznak,hogy kérje el a leckét Erikától,mert akarok vele beszélni,de helyette egy meglepetés várt.
-Hát te meg?
-Leckét hoztam,meg búcsúzni jöttem.
-Aha.A házit tedd az asztalra,aztán kezdheted.
-Mit?
-Hát...a búcsúbeszédet.Azt mondtad azért jöttél.
-Nem,én azt mondtam búcsúzni jöttem,nem szavalni.És ne próbálj beszélni,rossz hallgatni ezt a rekedt vinnyogást,bocsi.Szóval a lényegre térve...Sajnálom,hogy mostanság nem nagyon voltunk jóban,ez van.Viszont minden nyáron két hétre jövök rokonokhoz aludni stb.,úgyhogy fogjuk még látni egymást.
-Hmm.
-Nem tudsz mit mondani,vagy besértődtél azon,hogy megszóltam a rekedt hangodat?
-Hmm.
-Jaj menj már a fenébe!Neked is jobb ha nem beszélsz,hamarabb meggyógyulsz.
-Jó,ennyit akartál?
-Nem elég?
-De,de elég.Szóval nyaranta egyszer eljössz két hétre meglátogatni a rokonokat,bulizni,aztán visszamész.
-Nem pont így.Júliusban és augusztusban,akkor vannak jó házibulik.Na,de ennyit akartam,mobilom továbbra is lesz,hívhatsz ha unatkozol,esetleg Skype-om is van.
-Igen,tudok róla,év elején...
-Oké,oké emlékszem,hagyjuk,mennem kell...ja és vigyázz magadra!Szia.
-Rendben..szia!
És Ádi elment.Kilépett az ajtón,meg az életemből is.Nem sok esély van arra,hogy mi nyáron onnan folytatjuk,ahol abbahagytuk.Vagyis...a semminél hagytuk abba,szóval de,nagyon is valószínű.

Na de vissza a jelenbe,Alíz épp hívott,hogy menjek Skype-ra,fontos.Beszélgettünk,mondott pár hülyeséget(mondjuk nem nekem,a tesójával veszekedtek valami kaja-ügyön),aztán rátért a lényegre:
-Barbi azt mondta szerelmes.
-Már megint?
-Nem,még mindig.
-Ádiba?Oh,könyörgöm,most költözik el,hagyja már szegényt...
-Ez a pláne,hogy nem Ádiba.
-Hanem?
-Noi pasijába,Alexbe.
-Kinek a kijébe?
-Igen,itt vér fog folyni...